135 nem elég bátor ember – Lakner Zoltán jegyzete

Miután ismét nem sikerült lefolytatni a vitát arról, hogy mi keresnivalója van az ellenzéknek a parlamentben – vagy azon kívül –, a kormány megalakulásának másnapjától ismét veszélyhelyzet áll fenn Magyarországon.
Lakner Zoltán

2022. május 26. 09:11

135 nem elég bátor ember – Lakner
Zoltán jegyzete

Most éppen háborús, arra tekintettel, hogy egy szomszédos országban – Ukrajna területén – háború zajlik. Igaz, sajnos már három hónapja, amivel kapcsolatban a kormány eddig is hozhatott akármilyen intézkedést a járványügyi veszélyhelyzetből adódó jogköreivel élve, de most már arról is dönthet, melyik veszélyhelyzetre hivatkozik, és melyiket tartja fenn vagy szünteti meg.

 

A gyakorlatban a veszélyhelyzet azt jelenti, hogy folytatódik a járványhelyzetben 2020-ban elkezdett rendeleti kormányzás, amelyre a NER az elmúlt két év alatt igencsak rákapott. Hiába, a rendszer lényegéhez tartozik, hogy a hatalomból sohasem lehet kevesebb ma, mint tegnap, és holnap sem lehet kevesebb belőle, mint ma. Amit egyszer megszereztek, kipróbáltak, belaktak, azt megtartják örökbe.

 

Természetesen vannak olyan szituációk, amikor a gyors cselekvés akár szó szerint életeket menthet, és olyankor bármilyen fontosak is a demokratikus játékszabályok – legalább papíron –, nincs idő végigfutni azokat az eljárási utakat, amelyek amúgy pontosan arra szolgálnak, hogy ne lehessen mindenféle dolgot ötletszerűen jogszabállyá tenni. Vészhelyzetben, tartja a közbölcsesség, sokszor még a kevésbé jó döntés is jobb a hezitálásnál.

 

Az ellen, hogy a rendeleti kormányzás hullámai mégse önthessenek el mindent, azzal szokás védekezni, hogy az így hozott döntéseket legalább utólagos parlamenti jóváhagyási kötelezettségnek teszik ki. Azon kívül pedig maguk a kormányrendeletek a veszélyhelyzet tárgyához és jellegéhez kapcsolódóak, illetve a veszély mértékével arányosak kell hogy legyenek. A tréfa kedvéért megjegyzem, hogy erről még a hatályos magyar jogszabályok is rendelkeznek.

 

Ehhez képest a helyzet nálunk úgy áll, hogy a kormány az egymást követő veszély- és válsághelyzeteket általános rendeletalkotási jogkörként értelmezi, azaz bármikor, bármiről dönthet és dönt is. Ami – megint csak a tréfa kedvéért jelzem – alaptörvényi aggályokat vetne fel, ha az ország rendelkezne komolyan vehető alkotmánybírósággal. Mindez azért lényeges, mert e rendeletalkotási jogkör révén hatályos törvényeket, vagyis elvileg magasabb szintű jogszabályokat, de akár még alaptörvényben garantált jogokat is felül lehet írni, fel lehet függeszteni.

 

Egy szó, mint száz, a kormány veszélyhelyzetben azt csinál, amit akar. Még a kétharmados többséggel uralt parlamentre, a Fidesz- és KDNP-frakciók immár nem is 133, hanem 135 „bátor emberére” sincsen szükség a kormány teljhatalmához. A veszélyhelyzeti rendeletalkotás szükséges kiterjedésének megállapítása ugyanúgy kormányzati bemondásra történik, ahogyan a veszélyhelyzet megszüntetéséről is a kormány dönt. Semmilyen kritériumhoz nincs kötve, hogy mi alapján kell ezt megállapítania.

 

Mivel Gulyás Gergely két évvel ezelőtt visszautasította, hogy a különleges jogrend örökké tartana, emiatt bízvást számolhatunk azzal, hogy az idők, de legalábbis a NER végezetéig fennmarad.

 

Ehhez viszonyítva gondolkodhatunk arról, hogy ha a kormányoldal a parlamentben maga is biodíszlet, akkor vajon milyen szerepet szántak ebben a felállásban az ellenzéknek.

 

Miközben valószínűleg tényleg hiba lenne feladni azt a szeletke nyilvánosságot, megszólalási – és üléstermi szelfizési – lehetőséget, amit az ellenzék számára a mai parlament kínál, de a veszélyhelyzeti rendeletalkotás még tovább szűkíti az ellenzék lehetőségeit. Nem mintha eddig kérdés lett volna, hogy a kormány által benyújtott indítványokat megszavazza-e a Fidesz- és a KDNP-frakció, a rendeleti kormányzásnak azonban az az eredménye, hogy számos ügy meg se fog érkezni a parlament elé. Írásbeli vagy azonnali kérdésben lehet róluk vitákat kezdeményezni, de e néhány hetenkénti pár perces lehetőségeken kívül legfeljebb azt lehet majd napirend előtt vagy a folyosót borító vörös szőnyegen állva elmondani, hogy mi mindenről miért nem sikerült – nem sikerülhetett – a parlamentben vitát kezdeményezni.

 

Ha ez nem ösztönzi arra az ellenzéket, hogy megpróbáljon látszódni a Ház falain kívül is, az csak arra szolgálna bizonyítékul, hogy a NER-ben végre mindenki a helyére került.

Címlapon

mutasd mind