Hirdetés

Történések 1991-ben és napjainkban

Szegedi hírek | 2015. július 18. 11:19
színház, Thealter, Régi Zsinagóga, megnyitóünnepség
Képgaléria megtekintéséhez kattintson ide!
Kerítés, temetés, kamionok, Trabant, kivonulás: ezekről is szó volt a Régi Zsinagóga kertjében, ahol megnyílt a Thealter színházi fesztivál. Huszonötödször.

– Mitől lesz emlékezetes ez a nap, 2015. július 17.? Hallhattátok a dudálást a városban: a kamionos countrytalálkozó elkezdődött. Újratemetnek Budapesten egy szibériai idős asszonyt Petőfi Sándor néven… Volt még valami a tarsolyomban, mert háromnak kellene lennie, mint a mesében, de ezt a harmadik emlékeztetőt elfelejtettem – így kezdte köszöntőjét Balog József, a Thealter fesztivál… Mije is? Apukája? Minarik Edéje? Arca? Vagy egyszerűen csak Balog Józsefe? Valószínűleg ez utóbbit választaná. – Húzzuk be hát a harmadik helyre, mert a bronz is szépen csillog: a 25. Thealter fesztivál megnyitóját.

Szervezői emlékek, 1. rész

Balog eztán mindenkinek köszönetet mondott – no nem kell itt hosszú perceken át tartó név szerinti fölsorolásra gondolni, de akit meg kellett említeni, annak elhangzott a „neve”: önkormányzat, szakminisztériumok, támogatók, önkéntesek, korábbi fellépők. Majd átadta a szót Martinkovics Katalinnak, a MASZK egyesület alapítójának, alelnökének, aki rendes, huszonötévenkénti fölszólalását abszolválta. Elmondta, Balog csütörtökön kérte föl, hogy körülbelül ötven másodpercben foglalja össze mondandóját az eltelt huszonöt esztendőről. Sikerült neki, egy kicsit hosszabb is lett.

– Elég sok emlék tört rám, ugyanakkor azt gyorsan eldöntöttem, nem fogok énekelni, hiszen nem tudok vetekedni például egy államtitkárral ebben… Beszélhetnék a múltról, arról, milyen volt úgy fesztivált szervezni, hogy az ember többfélét játszott. Vagy hogy a gyermekével a hasában állt a színpadon, vagy hogy a gyermekét nézte a színpadon. Beszélhetnék a jelenről, hogy ez a fesztivál, ha nagyon akarom, egy az egyben megfelel a sokak által kívánatosnak tartott családmodellnek, hogy a sikeres férfi mögött álljon egy erős nő, hiszen a fesztivál fellépőinek hatvan százaléka férfi, viszont a stábban, a hátsó sorokban a nők, a lányok, asszonyok vannak többségben. És az a benyomásom hosszú évek óta, hogy a közönséget is a nők uralják. Pedig mennyivel élhetőbb lenne a világunk, ha néhány férfi lelépne végre a porondról, és nézné a felszabadultan tovább játszókat. Nagyon remélem, a fesztiválunk egyre tisztább, egyre szabadabb, egyre erősebb hangon beszél, beszélhet a jövőről. Huszonöt év alatt egyvalamit biztos megtanul az ember: ha akármilyen áron is, de évente van ilyen kilenc napja, azt jól becsülje meg, élvezze ki az utolsó cseppig és ne bánja, és ne szégyellje, hogy itt volt, és nem máshol fellépőként, szervezőként, önkéntesként, nézőként – emberként. Szabad levegős, boldog huszonötödik fesztivált kívánok mindannyiuknak! – mondta Martinkovics Katalin.

Szervezői emlékek, 2., befejező rész

Balog Martinkovics után fölkonferálta Fábián Zsolt fesztiválalapítót, de előtte még elmondta a fesztivál (egyik) legerősebb sztoriját: – A kisfiam, aki útnak indított, megölelt és azt mondta, „fater, testben nem leszek ott, de a ruhám rajtad van!”

Fábián azzal kezdte, Balog őt a megnyitó napján értesítette, hogy kellene valamit mondania… – Rendkívül élveztem a feladatot, és készültem is rá – kezdte Fábián, majd tartott egy „abszurd fölsorolást: – A huszonöt éves Tarkovszkij, a huszonöt éves Bergmann, a huszonöt éves Pasolini, a huszonöt éves Bódi Gábor, a huszonöt éves Goethe, a huszonöt éve átadott Eiffel-torony, a huszonöt éve átadott Csalagút, a huszonöt éves Babits, a huszonöt éve abbahagyott világháború... Amikor az ember elkezdi ezeket sorolni, mindegyik időpont irreális, nem létező. Olyan nincs, hogy Babits huszonöt éves… El lehet ezt képzelni? Olyan sincs, hogy huszonöt éves Pasolini. Mit csinál? Hol van? Ez a fajta irrealitás és a realitás most összeér ebben a pontban itt a Régi Zsinagóga udvarán. Egyszer majd azt mondja valaki, irreális, hogy egyszer huszonöt éves volt a fesztivál. Nem lehet elképzelni. Ezt most meg kell ünnepelni.

Fábián ezután arról beszélt, Coelho-kötetek lapozgatásával próbált fölkészülni. – Ha az ember úgy érzi magát, hogy légüres térben van, akkor az lehet, hogy azt jelenti, teli van a tüdeje levegővel, és tud ordítani – közölte Fábián Coelho, aki eztán zárásképp egy családi történetet osztott meg a közönséggel. – Az első években mindig beszéltem a közönséghez, különböző információkat osztottam meg velük a fesztivállal, az előadásokkal kapcsolatban. A gyerekeim ekkor elég sűrűn jártak a fesztiválokra, és egy alkalommal a volt feleségem jött egy előadásra a nagyobbik fiammal. Késésben voltak, ezért mondta a fiamnak, „gyere, siessünk!” Mire a fiam azt felelte: „Minek?! Apa még úgyis híreket mond…”

Alpolgármesteri emlékek, 1., befejező rész

Jött újra Balog, aki miután lerakta a dekket, a fábiáni sztorikkal kapcsolatban megjegyezte, „huszonöt év után az ember bőven hagyhatja, hogy ellophatják a show-ját”. Majd a jelenlévő alpolgármesterek közül – ez kétharmados képviseletet jelent, hiszen a „műszakban” lévő Solymos László mellett ott volt Nagy Sándor is, igen, ő szerepel rövid nadrágban a galériánkban, Balog József fölkérte az előbbit, nyissa meg hivatalosan is a fesztivált. Neki egyébként nem ma reggel szólt Balog.

– Ha már minden a huszonötről szól ezen a napon, próbáltam utánanézni, mi minden történt 1991-ben, a Thealter fesztivál első évében, milyen körülmények, állapotok voltak hazánkban. Találtam néhány eseményt, ami talán ide tartozhat, mutatva azt, mennyi mindent történt azóta: 1991-ben vonult ki az utolsó szovjet katona Magyarországról, 1991-ben látogatott Magyarországra II. János Pál pápa, ekkor gördült le az utolsó Trabant Zwickauban a gyártósorról. Azt gondolom, valóban szürreálisnak tűnik, milyen körülmények voltak akkor, és mi minden történt akkor és azóta is a világban, Magyarországon, Szegeden, miközben a fesztivált minden évben megrendezték. Azóta a Thealter már nemcsak Szegeden, nemcsak Magyarországon ismert fesztivállá nőtte ki magát. Egy olyan fesztiválról beszélünk, amely nemzetközi hírt, elismerést szerzett magának, hiszen több mint harminc ország, közel 150 társulata lépett itt fel az évek során. A fesztivál megtestesíti mindazt, amiről mi szegediek azt gondoljuk, jó megismerni minket, jó tudni azt, mi szegediek vagyunk. A fesztivál független, talán szembemegy a fő áramvonallal, a gondolatmenetekkel. A fesztivál befogadó, multikulturális, egyedi. Boldog születésnapot, Thealter! – mondta Solymos László.

A megnyitó „megtörténte” után és az első előadás, a Via Negativa szlovén társulat Manipulációk darabja előtt még egy föllépője volt a megnyitónak: Geltz Péter, az Andaxínház tagja gitározott és énekelt. Saját, erre a megnyitóra írt számát adta elő: a dalban valamennyi eddigi előadás címe szerepelt, lásd lenti videónkat. Ám előtt Balog Józsefnek eszébe jutott, amit az elején elfeledett: – A hátam mögött láttok egy darab kerítést. Mindenki vihet magának belőle, lesz majd hozzá egy metszőolló...

Garai Szakács László

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

 


Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés