A díszpolgár inkvizítorok könyvét fogadta örökbe

Szegedi hírek | 2015. május 23. 20:21
Balogh Elemér, díszpolgár, Somogyi-könyvtár
Képgaléria megtekintéséhez kattintson ide!
Egy 395 éves könyvet, a latin nyelven megjelent Boszokánypörölyt fogadta örökbe Szeged új díszpolgára szombaton a Somogyi-könyvtárban. Balogh Elemér mesélt is: boszorkányokról, a bűnös lelkek kiűzéséről és a középkori bíráskodásról

Szimbolikus aktus

A könyv-örökbefogadás egy szimbolikus aktus, amellyel az örökbefogadó a könyv szellemiségét magáénak vallja, és egyfajta gondoskodást vállal az elfogadott kötetért. A könyv a bibliotékában marad, de a katalógusban is megjelenik mellette az örökbefogadó neve.

A becslések szerint közel 200 ezer áldozata lehetett az inkvizíciónak Európában – mondta Szeged új díszpolgára Balogh Elemér jogászprofesszor abból az alkalomból, hogy két inkvizítor – Jacob Sprenger és Heinrich Kramer – Boszorkánypöröly című művének 1620-ban megjelent lyoni kiadását fogadta örökbe szombaton délelőtt a Somogyi-könyvtárban.

Az Európa-szerte rettegett, 29 kiadást megélt mű ezrek életét követelte a kora újkorban. A kilenc évig alkotmánybíróként is tevékenykedő szegedi jogtudós elmondta, a hírhedt kötetben szereplő módszereket és gyakorlati útmutatókat évtizedeken keresztül alkalmazták a boszorkányperekben.

Köztudott, hogy Szegeden is folytak boszorkányperek és kivégzések a 18. század elején. A Magyarországon legtöbb ártatlan áldozatot követelő ítélet is éppen itt, a Tisza-parti városban született.

Balogh Elemér az örökbefogadást követő előadásában a boszorkányperek világában kalauzolta el a hallgatóságot. Pontosan 1728. július 23-dika estéjére, amikor a Boszorkányszigeten 12 elítéltet – hat férfit és hat nőt – égettek meg máglyán boszorkányságért, egy fiatal nőt pedig a szörnyűség előestéjén lefejeztek. A megyei levéltárban ma is megtalálható a 18. századi boszorkányper anyaga, a 4-5 kilónyi irat részletesen felidézi az 5 ezer ember szeme láttára elevenen elégetett emberek történetét.

– Korabeli forrásokból tudjuk, hogy a néphit szerint a boszorkányok nagyon könnyűek voltak. A vádlók pedig igyekeztek jogilag is alátámasztani az ítéletet. Ezért próbáknak vetették alá a megvádolt személyeket. Ilyen volt a hidegvíz próba. A boszorkánynak vélt személyt belógatták a folyóba, ha a víz befogadta, azaz megfulladt, akkor felmentették, mert túl súlyosnak bizonyult ahhoz, hogy az ördöggel cimboráljon. Ha életben maradt a próba után, akkor jött az úgynevezett mérlegelés: hogy éppen merre billent a mérleg serpenyője, az persze a smasszerektől függött – idézte fel a kor „bizonyítási eljárásait” Balogh Elemér, majd hozzá tette, hogy az örökbe fogadott, hátborzongató könyv nem két elmeháborodott alkotása, hanem valójában rendkívüli szellemi teljesítmény, amit hatalmas gyakorlati tapasztalat is alátámasztott.

Balogh Elemér most azt tervezi, hogy boszorkánytörténeti kutatócsoportot hoz létre, és lefordítja magyar nyelvre Jakob Sprenger és Heinrich Kramer Malleus maleficarum című művét.

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!