Hirdetés

Heller Ágnes: „Diktátor van, diktatúra nincs!”

Szegedi hírek | 2015. március 12. 22:17
Heller Ágnes, Baloldali Páholy
Heller Ágnes filozófus volt a vendége csütörtökön este a Baloldali páholy márciusi estjének. „A Jó, a Rossz és a Politika” című előadása előtt az Oroszlán utcai Szekfű Klubban beszélgettünk vele diktatúráról, szegénységről, a mulasztások bűnéről és a politikusok felelősségéről.

– Ön szerint diktatúra, vagy demokrácia van ma Magyarországon?

– Vagy édes valami, vagy keserű, de van valami a kettő között is. Nekünk van egy diktátorunk, mert nem kérdés, hogy Orbán Viktor az, hiszen többször kifejtette már, hogy amit ő eldönt, annak úgy kell lennie. Ebből a szempontból se a parlamentnek, se a Fidesznek nincs jelentősége. Az, hogy van egy diktátorunk, nem jelenti azt, hogy diktatúra van, mert két nagyon fontosabb dolog ehhez hiányzik: az, hogy lezárják a határokat és a halálbüntetés. A diktátor nem tud diktatúrát bevezetni egy országban, ha nem vezetheti be a halálbüntetést és nem zárhatja le a határokat. Az Európai Unióhoz való tartozásunk azonban önmagában határt szab annak, hogy diktatúrát lehessen Magyarországon kiépíteni.

Csak akkor épülhet ki diktatúra, ha nem teszünk semmit ellene

– Az utóbbi években az Orbán-kormány igyekszik mindent centralizálni, magához vonni. Elképzelhető, hogy mégis lesz ebből egy halálbüntetés nélküli diktatúra?

– Ez csak akkor lehetséges, ha nem teszünk semmit ellene. Minden csak akkor történik meg, ha nem fejt ki senki ellenhatást. Ma van az országban egy diktatórikus jellemű ember, aki erős akarattal centralizál és koncentrál minden hatalmat a saját kezébe, hogy mindig azt történjen, amit ő akar. Ha nincs ellenerő, akkor, mint a kés a vajban, úgy tud előre haladni. Minden attól függ, hogy kialakul-e egy vagy több ellenerő, amelyik megakadályozza azt, hogy a diktátor diktatúrát hajtson végre. Nagyon sokféle ellenerő lehet: lehetnek ellenzéki pártok, lehetnek civilek és lehet a Fideszen belüli konfliktus is. Én nagyon sok mindent el tudok képzelni, ami hozzá tud járulni ahhoz, hogy Orbán Viktor ne tudjon diktatúrát bevezetni és végül elveszítse saját hatalmát is. A magyarországi politikai erőtér eddig úgy nézett ki, hogy az egyik szereplő mozgott egy irányba, a másik pedig egy helyben maradt. Ha ez az erőtér megváltozik, akkor a maga egészében is megváltozhat a helyzet.

Az ellenzéket is megfélemlítette a diktatórikus hatalom

– Hogyan ítéli meg a mai demokratikus ellenzék munkáját?

– Azt látom, hogy erőtlen és gyenge, voltaképpen hagyták magukat megfélemlíteni ettől az erős, diktatórikus hatalomtól. Amellett idáig nem léptek elő igazán tehetséges politikusok ezen a térfélen. Egy politikusnak tehetségesnek kell lenni, nem elég a jó eszmerendszer és a jó szándék. Egy jó politikusnak tudnia kell, mit kell lépni, hogyan kell összeállítani egy csapatot, hogyan kell működni a diplomácia szintjén. Ha nincs ilyen tehetséges politikus, akkor lebénul az egész ellenzék. Én ma két tehetséges jövendő politikust látok az országos színtéren, az egyik az Együtt-ből Juhász Péter, a másik pedig Karácsony Gergely. Ők ketten mutatnak valamit, ami azt láttatja, hogy van bennük politikusi véna. Tudnak egy dologhoz makacsul ragaszkodni, és nem hagyják magukat megfélemlíteni.

– A politikusok is nagyon ki vannak éhezve a sikerre. Mi számít ma a politikában sikernek?

– Nem azért lesz valaki politikus, hogy ne akarjon eredményt elkérni. Sőt, szerintem egy politikus nemcsak eredményt akar elérni, hanem nagyobb hatalomra törekszik. Ez a világ legtermészetesebb dolga, mert a politika többek között a hatalomról szól. A kérdés az, hogy mit csinál azzal a hatalommal, amit megszerez magának? A saját gazdagodása érdekében használja fel, vagy pedig az ország ügyét igyekszik előremozdítani. Ez a legfontosabb kérdés. De ebben a pillanatban úgy látom, hogy a politikusok nem is igazán törekednek hatalomra, hanem megelégszenek azzal a hellyel, ahol éppen ülnek, és azt próbálják védelmezni. Én ma nem látok aktív politizálást. Nincs olyan ember, akinek a maga szakmájában ne lenne szüksége sikerre. Márpedig politikusnak lenni is egy szakma, amihez tehetség és szakismeret is kell – ezekkel lehet csak eredményt elérni. Az emberek általában megvetik ma a politikusokat, de ez tökéletesen értelmetlen, miért lenne a politikus nagyobb gazember, mit bármelyik más szakmának a képviselője? Nem hiszen, hogy ez így lenne.

Nem a parlamentben dől el egy ország sorsa, hanem fordítva

– Orbán Viktor mennyire következménye annak, hogy Magyarországon ilyen sajátosan működnek a dolgok, vagy mennyire ő a meghatározója mindennek?

– Mind a kettő. Ha Magyarországon a korábban regnáló pártoknak eszükbe jutott volna, hogy milyen országban kormányoztak, rájöttek volna, hogy az emberben a legfontosabb a demokratikus szellem kialakítása, és tettek volna ezért, akkor másként alakulhattak volna a dolgok. Hiszen nem a parlamentben dől el egy ország sorsa, hanem az országban dől el a parlament sorsa. Ezt a korábbi kormányok nem érezték, így őket is meglepte, hogy jött a bunkó és letaglózta őket. Orbán Viktor tudta, hogy ő egyedül magának akarja a hatalmat és fütyül minden másra. Hogy ördög-e Orbán? Az ördög egy mitikus alak és csak ott létezik, ahol vele szemben vannak angyalok is – de nálunk nem ez a helyzet. Ennek ellenére Orbán Viktor nagyon-nagyon veszélyes ember, a jelleméről pedig semmi jót nem mondhatok, ő egy hataloméhes ember, ami rá van írva az arcára is.

A szegény emberek is gondolkodhatnak a szabadságról

– Sokan azt mondják, a magyarok nem a demokráciát tartották a legfontosabbnak, hanem a jólétet. Erre vágytak 1989-ben is, de máig nem kapták meg. Ön is úgy látja, hogy mi a gazdasági jólétet vártuk elsősorban a rendszerváltástól?

– Lassan már nem azt kell mondanunk, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, hanem hogy rosszabbul élünk, mint 1989-ben. Most láttam egy statisztikát, ami szerint 1989-hez képest 5 százalékkal emelkedett az életnívó, ezt pedig a nagyon gazdagok szépítik. Az ország átlagos életnívója nem hogy nem emelkedett az elmúlt két és fél évtizedben, hanem voltaképpen süllyedt. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

– Miért fogadják el ezt az emberek? Miért nem tesznek ellene?

– Attól, hogy az emberek szegények, még gondolkozhatnak a szabadságról, a politikáról, hiszen az is hozzátartozik a demokráciához, hogy kezükbe vehetik a kezdeményezést, és tehetnek valamit a szegénységük ellen. Ezt nem a szegénység akadályozza meg, hanem a hagyomány. Magyarországon nem volt soha demokrácia. Egyetlen jog volt, a kéréshez való jog. Kádár János egyszer azt mondta, Magyarországon mindenkinek joga van útlevelet kérni. Kérni mindig jogunk van, most is letérdelhetünk Orbán Viktor elé és kérhetünk tőle valamit, könyöröghetünk neki. Az emberek megszokták, hogy csak akkor lesz valami eredmény, ha kérnek, különben befoghatjuk a szánkat. Az elmúlt tíz-tizenöt évben lett volna rá alkalma a kormánypártoknak, hogy megpróbálják leszoktatni az embereket erről a magatartásról, de ez nem történt meg. A jobboldali pártok megpróbálták mozgósítani az embereket, míg a baloldaliak parlamentáris politikát folytattak és tökéletesen figyelmen kívül hagyták, hogy mit csinálnak az emberek az országban, hogy hogyan gondolkodnak – csak egy dolog érdekelte őket, hogyan fognak az emberek négy év múlva szavazni. Ez egy vak politika volt. Ez vezetett el Orbán Viktorig, aki végül a helyeztet nagyon súlyossá tette: ebből a szempontból ma rosszabb a helyzet, mint 1989-ben volt. Gondoljunk csak a nemzeti konzultációra, aminek nincs semmi más funkciója, csak az ország lakosságának elbutítása. Olyan kérdéseket, amelyekre csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni, én egy nyolcéves gyereknek sem tennék fel, többre becsülöm annál. Orbánnak hatalmas taktikai érzéke van ahhoz, hogyan lehet az országot még jobban elbutítani és így a saját hatalmát még jobban megerősíteni. Ennek ugyanis az a feltétele, hogy az ország buta és engedelmes legyen, az emberek legfeljebb kérjenek és legyenek megelégedve a sorsukkal.  

– Milyen kiút lehet ebből a csapdahelyzetből?  

– Orbánék tudták, hogy milyen országban élünk. A többiek ezt elfelejtették, vagy nem is gondoltak rá.  Pedig jó, demokratikus intézmények voltak a kezükben. De nem lehet egyszerűen csak működtetni azokat, ha nincs mögöttük egy ország. Az emberek többség ma azt se tudja, milyen demokratikus intézmények léteznek. Tanítani kellett volna már az általános iskolákban, hogy milyen intézményeink vannak, és kinek mihez van joga. Semmi nem történt ebben az ügyben. Itt a nagy mulasztások bűnébe estek a kormányok. Hogy mi a kiút? Egy filozófus nem próféta. A politikában öt napra előre sem lehet semmit látni, itt a véletlen a legnagyobb úr. Egy ilyen problematikus országban, mint Magyarország pedig végképp semmit sem tudni előre: holnap robbanhat minden és így is maradhat még tizenöt évig.

A Városi Televízió Szeged is készített interjút Heller Ágnessel, amelyet ide kattintva megnézhetnek.