Emléktáblát avattak Fricsay Ferenc tiszteletére

Szegedi hírek | 2014. július 31. 12:12
Fricsay Ferenc, karmester, emléktábla, avatás, Budapest
Felavatták Fricsay Ferenc karmester, zeneszerző emléktábláját egykori budapesti lakóházának falán a II. kerületi Júlia utca 4. szám alatt. A táblát a Nemzeti Filharmonikus Zenekar állíttatta a karmester születésének centenáriuma alkalmából. Szegeden pedig júliustól novemberig tartó ünnepségsorozatot szerveznek a 100 éve született karmester tiszteletére.

Szegedi emlékek

Egykori szegedi lakóháza helyén álló épület falát bronz emléktábla díszíti, nevét viseli a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának hangversenyterme, ahol a bronz mellszobra is található, valamint a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertbérleteinek egyik sorozata.

Külföldön Fricsaynak nagy kultusza van a mai napig, azonban itthon méltatlanul kevéssé ismert a neve. „Mostantól nekünk, a Nemzeti Filharmonikusoknak – mint a Székesfővárosi Zenekar utódának, amelynek 49 alkalommal volt karmestere – kötelessége az ő emlékét ápolni. Éppen ezért, szombati koncertünket Martonvásáron Fricsay emlékének ajánljuk” – hangsúlyozta az emléktábla avatásán Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója.

Hozzátette, hogy ebben az évben számos megemlékezést rendeznek a 100 éve született karmester tiszteletére: Szegeden júliustól novemberig tartó ünnepségsorozatot szerveznek, októberben a Szent István Bazilikában Medveczky Ádám vezényletével előadják C-dúr miséjét, a Magyar Állami Operaház ősztől rendez ünnepségsorozatot, és munkásságáról könyv is megjelenik.

„Emléke megbecsülésének része ez a szerény tábla, amely az erre járókat emlékeztetni fogja arra, hogy Magyarországon mindig születtek olyan nagyszerű emberek, akik dicsőséget hoztak az országnak. Ilyen volt Fricsay Ferenc is, aki – mint minden nagy művész – jótevője az emberiségnek” – zárta az emlékezést Kovács Géza.

Fricsay Ferenc 1914. augusztus 9-én született Budapesten. A Zeneakadémián tanult, többek között Bartók Bélától, Kodály Zoltántól, Weiner Leótól és Dohnányi Ernőtől. Gyermekkorától kezdve rendszeresen fellépett, hivatásos pályafutását – apja utódaként – a Magyar Királyi 9. Hunyadi János Gyalogezred zenekarának katonakarmestereként Szegeden kezdte 1934-ben. Később a Szegedi Filharmonikus Egyesület zenekarának karmesterévé nevezték ki, 1936 és 1939 között pedig előadásokat dirigált a Városi Színházban és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is. A német megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a háború után Budapesten folytatta pályafutását.

A nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem Danton halála című művének bemutatása hozta meg számára az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. Volt a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar vezető karmestere, a Houstoni Szimfonikusok vezetője, valamint dolgozott a müncheni Staatsoperben is. Elsősorban a bécsi klasszikus zene és az olasz opera, valamint Muszorgszkij, Liszt, Berg és Bartók műveinek tolmácsolásában volt kiváló, valamint zeneszerzéssel is foglalkozott.