Címoldal

Hét napig nem fürdött, négy napig zselén élt

2018. 01. 05. 13:47 | PDF | Nyomtatható változat

peru, maraton, barta tamás, marathon des sables

Barta Tamás: „Igazuk lett azoknak, akik azt mondták, ez a verseny megváltoztatja az életem.”

Hét napig nem fürdött, négy napig zselén élt

A szegedi fiatalember egyedüli magyarként teljesítette hat nap alatt a 250 kilométeres távot a perui sivatagban a Marathon des Sables futóversenyen.

– 82 kilósan indultam el a versenyen, és 73 kilósan érkeztem haza, most próbálom visszaszedni a súlyomat – mesélte Tamás, miközben a kávéját kavargatta. – Ez sem hiányzott – mutatott a kávéjára –, pedig elterveztem, reggelente majd kávézgatok, vittem is több zacskó Nescafét, amit elosztogattam. Ha legközelebb rajthoz állok – amit nagyon szeretnék, de ahhoz szponzorokat kell találnom –, nem viszek annyi kaját, mert a fele megmaradt – mondta Barta Tamás.

A sivatagi maratonon csak vizet, sótablettát és sátrat biztosítottak a szervezők. Minden mást vittek magukkal a versenyzők. Tamás 14 kilót cipelt futás, gyaloglás közben a hátizsákjában: hatnapi élelmet, gyógyszereket, ruhát, hálózsákot. – Egy nap 12 liter vizet kaptunk, ami az utolsó cseppig elfogyott. Egyszer leöntöttem magam, és nyolc perc múlva már csontszáraz volt a ruhám – érzékeltette a sivatagi klímát a 32 éves szegedi fiatalember. Aki hét napig nem fürdött. Erre nem volt lehetőség. – De ezzel senki sem foglalkozott. Nálam is bekapcsolt a túlélési ösztön: nem voltam éhes, szomjas és fáradt. Éjfélkor aludtam el, de hajnali ötkor már kipattant a szemem. Az első négy napon energiazselén és izoitalon éltem, mert elkaptam egy fertőzést, de ez nem volt rendkívüli, másnak is ment a hasa.

– Óriási összetartás volt a versenyzők között, nem számított, ki milyen országból jött, mindenki segített mindenkinek. Sose felejtem el: a leghosszabb, 68 kilométeres szakasz után egy emberként vártuk a táborban az utolsó befutót. Amikor a perui versenyző befutott a célba, mindenki ujjongott, rendkívüli volt a hangulat. Ezt a távot 32 óra alatt kellett teljesíteni. Ez rajtam is kifogott, fájt a vállam és a gyomrom. Éjfélkor ledőltem egy saját magam által kapart gödörbe, és úgy éreztem, végem van, nem tudok továbbmenni. Aztán bekapcsolt az utolsó elem, és rövid pihenés után elindultam. Négy órán át meneteltem a hidegben egyedül a sivatagban. Hatalmas csend és a béke volt. Olyan élményt kaptam, amit sohasem felejtek el! Rájöttem, több tartalék van az emberben, mint hinné. Sok minden átértékelődött bennem, és igazuk volt a szervezőknek, akik azt mondták, aki teljesíti a távot, az már hős.

Közel háromszázan indultak a világ egyik leggyilkosabb sivatagi futóversenyén Peruban. Mintegy nyolcvanan feladták. A szegedi Barta Tamás a 199. helyen végzett a 222 versenyzőből. Tamás most az 54 kilométeres hegyi futóversenyre, az Ultrakékre készül.

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Ajánlja cikkünket ismerőseinek!