Címoldal

A tömeg véleményét befolyásolni a kormány alapvető érdeke

2017. 12. 27. 10:12 | PDF | Nyomtatható változat

sajtótörténet, történelem, kiegyezés, tamás ágnes

Tényleg nincs új a nap alatt. A megállapítás ugyanis Jókai Móré. Mert már a Kiegyezés idején is volt ellenzéki és kormánypárti sajtó.

A tömeg véleményét befolyásolni a kormány alapvető érdeke

Jókai Mór egy levélben fejtette ki, hogy a kormánynak miért van szüksége szubvencionált lapokra. A tömegre hatni, annak véleményét befolyásolni a kormány alapvető érdeke, ha hatalmon akar maradni, amit úgy érhet el, ha „lapokat, s írókat fizet, melyek, s kik folytonosan az ország fülébe kürtölik, hogy a politikai boldogság non plus ultráját élvezzük” – írta Jókai Mór százötven éve. A kiegyezés mellett és ellen kampányoló sajtó az élclapokban címmel tartott előadást nemrég egy konferencián Tamás Ágnes, az SZTE BTK Modernkori Magyar Történeti Tanszék tudományos munkatársa. A Szegedi Tükör meg jegyzetelt.

– 1867-ben, a kiegyezést követően ismét bevezették a szabad sajtóról szóló 1848-as törvénycikket, ami a korábbi évekénél szabadabb véleménynyilvánítást tett lehetővé. A lapok igyekeztek is élni a sajtószabadsággal. A kiegyezés rendszerét és az Andrássy-kormányt is hevesen bírálták az ellenzéki sajtóban. Válaszként megalakultak a kormányt támogató, a kormány által szubvencionált politikai lapok, amelyek a kiegyezés támadóinak üzentek hadat – mondta Tamás Ágnes (képünkön). A tudományos munkatárs szerint a kormány azonban élhetett egy másik fegyverrel is: javasolhatták sajtóperek indítását, ha az uralkodót vagy az uralkodóház tagjait megsértették, vagy ha valamely testületet, hatóságot, köztisztviselőt rágalmazták.

 Tamás Ágnes, az SZTE BTK Modernkori Magyar Történeti Tanszék tudományos munkatársa

A kormány mindkét eszközt használta: indított sajtópert a Mészáros Károly által alapított szélsőbal ellenzéki élclap, a Ludas Matyi ellen, valamint életre hívta a kormánypárti vicclapot, a Borsszem Jankót, amit Ágai Adolf szerkesztésében 1868 januárjától nyomtattak. A Borsszem Jankó írásaival és képeivel arra törekedett, hogy lejárassa a kiegyezésellenes erőket, elsősorban a függetlenségre törekvőket, és támogatta a kormányzat intézkedéseit. A piacon kapható volt még a Jókai Mór által még 1858-ban alapította Az Üstökös, amely a kiegyezést követően mérsékelt ellenzéki élclap volt. A Ludas Matyi cikkei személyeskedők voltak, és a stílusa sem volt annyira kifinomult, mint Jókai lapjáé.

Gombamód szaporodtak a kormánylapok

Annak ellenére, hogy a kiegyezést, az új alkotmányt támadták az ellenzéki élclapok, a sajtószabadság helyreállítását üdvözölték. A kezdeti lelkesedés azonban gyorsan lelohadt, mert arra a megállapításra jutottak, hogy nincs sajtószabadság Magyarországon, mert – ha el akarják kerülni a sajtópert – olyat nem lehet leírni, ami nem tetszik a kormánynak, azaz bár hivatalos cenzúra nincs, öncenzúrát mégis gyakorolniuk kell. Az újságírók fenyegetése, bebörtönzése, a félelemkeltés, valamint az Ausztriának való engedelmesség volt 1868-ban a magyar kormány programja. A sajtószabadság mértékének megváltozása mellett az ellenzéki lapok kritikával illették a kiegyezést támogató sajtóorgánumokat, és nemtetszésüket fejezték ki amiatt is, hogy gombamód szaporodnak az országban a kormányt támogató lapok.

Az udvari bolondozó

– A Borsszem Jankó elsősorban a Ludas Matyit és Tóth Kálmán Bolond Miskáját vette célba. Utóbbit azért, mert Deák-pártiból ellenzéki lappá alakult át. A Borsszem Jankó szerint a Ludas Matyi nem volt humoros, a Bolond Miska pedig kifejezetten rossz vicceket közölt. Ágai Adolf nemegyszer vádolta az ellenzéki lapokat azzal, hogy csak a népszerűséget hajhásszák, hatásvadászok, és az előfizetőkért állandó versenyt folytatnak.

Az ellenzéki élclapok is éltek azokkal az eszközökkel, amelyekkel a Borsszem Jankó. Új címet adtak például a Borsszem Jankónak, amelyek közül Az Üstökös változatai a finomabbak: Borsszem Muki, Borsszem (fa)Jankó. A Ludas Matyi a cím átköltésekor különböző jelzőkkel is illette Ágai lapját: semmiházi, goromba, „országos kloákát árendál”. A Ludas Matyi szerint a Borszem Jankó képei és a szövegei nem viccesek, és az egy „sötétséget terjesztő élcztelen lap”. Ágai Adolf sem úszta meg, hogy a személyét támadják. A Ludas Matyi szövegei kifejezetten sértők voltak, amikor Ágai zsidó származásán csúfolódtak. Jókai „udvari bolondozónak” nevezte a Borsszem Jankó szerkesztőjét, de felekezeti hovatartozásán nem élcelődött, gúnyolódott viszont azon, hogy a kormány hű szolgálatáért Ágai nemesi rangot fog kapni.

Az ország fülébe kürtölik

– Jókai Mór egy ironikus fiktív levélben azt is kifejtette, hogy a kormánynak miért van szüksége szubvencionált lapokra: a „kormánynak fönnállását bármily eszközzel biztosítania” kell. Feladata, hogy a „közvéleményt a maga részére hódítsa, és állandóul megtartsa”. Ezt úgy érheti el, ha „lapokat, s írókat fizet, melyek, s kik folytonosan az ország fülébe kürtölik, hogy (...) a politikai boldogság non plus ultráját élvezzük”. A tömegre hatni, annak véleményét befolyásolni a kormány alapvető érdeke, ha hatalmon akar maradni – folytatja, majd rátér a Borsszem Jankóra: „Főképpen szükséges egy szubvencionált bolond lapot fönntartani. (...) egy bolond lap nagyobb horderővel bír, mint a legnagyobb komoly lap, mert semmi sem hat annyira vérig, mint a nevetségessé tétel.”

A Ludas Matyi szintén bírálta a szubvenciót, amiről karikatúrát is készítettek. A „Magyarország közös paradicsom kertjében” című kétrészes torzkép első felében Andrássy a kertész, aki a „subventio” feliratú kannával locsolja a „dudvákat”. A szúrós gyomokra a kormánypárti sajtótermékek címei kerültek, illetve néhány levélre olyan felirat, mellyel az új rendszerről mondanak véleményt: „aristokratia, önkény, anarchia”. A rajzzal bírálják, hogy a korábbi politikai elit, az arisztokrácia magánál tartotta a hatalmat, nem tesznek lépéseket a demokrácia irányába. A másik oldalon Ráth Károly főügyész öntözi a növényeket az „esküdtszék” tartályból a „sajtótörvény” csövön keresztül. A kert szép lehetne, virágzik, lepkék repdesnek fölötte, de a növények („demokratia, alkotmány, szabad sajtó, jólét, függetlenség, népfönség”) kókadoznak az öntözésétől. A folyadéktól el fognak pusztulni, a kormányzat megsemmisíti intézkedéseivel ezeket az értékeket.

Aláásott hitelesség

A Borsszem Jankó persze egészen másként gondolkodott. Nemcsak tiltakozott az ellen, hogy Magyarországon nincs szabad sajtó, s hogy a baloldal szerint a sajtótörvényt a közvélemény elnyomására használják fel, de azt is állította, hogy a sajtó kialakult állapotáért, agresszív stílusáért az ellenzék a felelős. Egy gúnyrajzán a hazai szabad sajtó színvonala ismeretlen mélységekbe süllyedt – az oppozíció magatartása következtében –, így nem egy csinos hölgyként, hanem szakadt ruhás, italozó cigányasszonyként ábrázolták.

– Összegzésként megállapíthatjuk, az ellenzéki élclapok a kormányzati sajtópolitikáról formáltak véleményt, az államhatalom és a sajtó viszonyáról alkotott képet közvetítették a saját szemüvegükön keresztül. Deklarálták, hogy a sajtóra és a sajtóperekre a kormány hatalmi eszközeként tekint, és a sajtópereket ugyanúgy elítélik, mint ahogy a kormánypárti lapok anyagi támogatását is. Nyilvánvalóan a Borsszem Jankó az oppozíció lapjain gúnyolódott, azok szerkesztői, szerzői ellen írt és rajzolt, azokat vádolta a radikális hírlapírói stílus kialakításával. Megfigyelhetjük azonban, hogy az élclapok tartalmának és stílusának egyre durvábbá válását elsősorban a kormányzat intézkedései váltották ki: a Borsszem Jankó megalapítása és a Mészáros Károly elleni sajtóper, akit 1867 áprilisában ítéltek el. A humoreszközök – stílusuk, kifinomultságok különböző mértéke ellenére – hasonlók a kormánypárti és az ellenzéki vicclapokban: a gúnyos nevek és újságcímek használatát mindkét oldal hatásos fegyvernek minősíthette, mert gyakran éltek azzal, mint ahogy azzal is, hogy a másik írói/szerkesztői kompetenciáját kétségbe vonják, lapja hitelességét aláássák. A sajtószabadság mértékét szintén pártpolitikai alapon ítélték meg: a kormánypárti lapok szerint túl nagy mértéket öltött, míg az ellenzék a sajtószabadság szűkülését diagnosztizálta – mondta Tamás Ágnes.

(Írásunk nyitókép és a galériában látható rajzok Tamás Ágnes előadásából valók.)

* * *
 
Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!

Ajánlja cikkünket ismerőseinek!