Címoldal

Emléktáblát kapott Buday György

2017. 04. 07. 19:20 | PDF | Nyomtatható változat

buday györgy, emléktábla, solymos lászló, avatás

110 évvel ezelőtt született Buday György grafikusművész, Szeged díszpolgára. Mától emlékét egy emléktábla is őrzi, amelyet péntek délután lepleztek le a Batthány utca 25. szám alatti ház falán, ahol egy ideig élt a művész.

Emléktáblát kapott Buday György
Buday György kiállítás Szegeden
A pályakezdő Buday György, többségében eddig nem látott anyagából és a Somogyi-könyvtárnak adományozott hagyatékából rendezett kiállítás tekinthető meg a könyvtár földszintjén május 17-ig.
Buday György 1907. április 7-én született Kolozsváron. A rajzolni tudást, a fametszés tudományát hozta Erdélyből, s hatott rá a német expresszionizmus, Der Blaue Reiter művészcsoportcsoport, Vaszilij Kandinszkij és Mattis Teutsch János művészete, mindezen hatások és a magyar mesék, legendák, balladák motívumainak metamorfózisaként alakult ki az ő egyedi, páratlan művészete, amely nemcsak itt, egy kis közép-európai régióban, hanem a művelt nyugati világban is szeretet és tiszteletet váltott ki.

1924-ben Szegedre költöztek, ahol Buday Árpád egyetemi tanszéket kapott, fia pedig gimnáziumi tanulmányai befejezése után 1926-1933 között a szegedi egyetemen jogot tanult. 1927-ben megjelentek az első szegedi tollrajz-illusztrációi. 1930-ban vette kezdetét fametszői munkássága. Számos cikkében, egyetemi és egyéb előadásában elemzi, fejtegeti, hogy a betűszedést megelőző fametszet-könyv, a táblakönyv, majd a fametszetű illusztráció, mely magasnyomással sokszorosítható – csakúgy, mint a könyv maga – a társadalom széles rétegeihez juthat el egy és ugyanazon időben, tolmácsolhatja alkotója mondanivalóját.

1931-ben megszületett a Boldogasszony búcsúja, első olyan fametszetsorozata, melyre országszerte és külföldön is felfigyelt a kritika. De hogy a sorozatból könyv lett azt egy nyomdász barátomnak Klein Sándornak, a Délmagyarország Nyomda akkori munkavezetőjének köszönhettem-írja visszaemlékezésében Buday György.[Buday György kiadóként a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma nevet választotta, ugyanis Szegeden már együtt volt az az írói, művészi, fiatalokból álló kutatói csoport, mely vállalta is ezt a nevet, akik eszmei és politikai magatartással is egyike volt e korszak legjelentősebb fiatal értelmiségi mozgalmainak. A következő években több száz fametszetet alkotott, főként népi szövegeket, népballadákat, betyárnótákat, népmeséket szólaltatott meg fadúcain, és többek között Arany János, Tamási Áron, Radnóti Miklós írásait illusztrálta.

A szegedi egyetemisták Bethlen Gábor Körének vezetője (1927-32), tanyakutatásra, a magyar szegényparasztság életének megismerésére csoportos tanulmányutakat szervez. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egyik megalapítója, 1932 és 1938 között elnöke volt, ahol Hont Ferenc[3] vezetésével a modern dráma és színház kérdéseivel is foglalkozott. 1931 és 1933 között a Szegedi Nemzeti Színház több előadásának és a Szegedi Szabadtéri Játékokon 1933-ban bemutatott Az ember tragédiája című előadás díszleteit tervezte. Közben 1933-ban doktorált. 1936-ban ösztöndíjasként dolgozik a Római Magyar Akadémián, majd 1937-ben angliai állami ösztöndíjat nyert. Angliai ösztöndíja után azonban Londonban telepedett le.

Solymos László alpolgármester avatóbeszédében elmondta, a művész életének nagyobbik felét, több mint fél évszázadot hazájától távol, egy nyelvében, szokásaiban, kultúrájában más világban élte le, azonban magát mindig magyarnak, erdélyinek vallotta. „Európán belül három ország is osztozkodhat művészeti örökségén.” – tette hozzá az alpolgármester, aki azt is kiemelte, hogy Buday életművének legjelentősebb, fiatalságának legtermékenyebb időszakát töltötte Szegeden. 

Munkássága elismeréseként 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendje elismerést, 1990-ben pedig Szeged díszpolgárává választották.

Szegeden az új emléktábla mellett Buday György emlékét őrzi a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban található domborműves emléktáblája is.

Füzi László irodalomtörténész, a Forrás folyóirat főszerkesztője avatóbeszédében felelevenítette Buday György életútját és munkásságát. Kiemelte, a művész állandóan az egymástól távolálló területek összekötésével, egymáshoz kapcsolására törekedett. Ezt tette Szegeddel és Kolozsvárral, a szegedi fiatalokkal és az erdélyi fiatalokkal, a történetiséggel és a modernitással. Füzi László Kass János szavait idézte ezt követően, aki azt mondta Budayval kapcsolatban: „Ki kell bontani a művészt a felejtés iszaprétegei alól!”. Ez az emléktábla ez lépés lehet ezen az úton.

Ajánlja cikkünket ismerőseinek!