Címoldal

Váratlanul elhunyt Molnár László

2016. 12. 27. 15:06 | PDF | Nyomtatható változat

molnár lászló, elhunyt, halálozás, polgármesteri hivatal

Tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Molnár László Szeged Megyei Jogú Város Városüzemeltetési Iroda vezetője, a Szegedi Vízilabdacsapat elnökségi tagja. Molnár Lászlót a a Polgármesteri Hivatal saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

Váratlanul elhunyt Molnár László

Dr. Molnár László emlékére

Hát elment.

Hihetetlen.

Hét éves korában „bedobták” a medencébe – és ott is maradt évtizedeken át, változatos kanyarokkal, de mindig élsportolóként. A vízilabda volt a hobbija, szenvedélye, sokáig a „főállása” is. Nem a reflektorfényben, ünnepelt centerként, inkább megbízható, stabil hátvédként, igazi csapatjátékosként, a többiekért küzdve, a „menteni a menthetőt” pozíciójában.

Amikor 1976-ban a sokadik szűrőn mégsem jutott át s így nem lett az olimpiai bajnok válogatott tagja, megérezte: váltania kell. 

Elegánsan tette. Summa cum laude végzett a jogi karon, s onnantól megint „csapatjátékos” lett, különböző munkahelyeken, de szelíden és határozottan, háttérből irányítva, akárcsak „bekk”-ként a vízilabda csapatban. 

2001-ben, amikor belépett a városháza kapuján, mind közül a legnehezebb, legszerteágazóbb, a legsokrétűbb feladattal bízták meg: a városüzemeltetési iroda vezetésével. Ahogy mondani szokták: „minden hozzá tartozott”.

Onnantól szálfa termete, egyenes tartása, ősz bajusza éppúgy tartozéka volt a hivatalnak, mint a harangtorony vagy a sóhajok hídja. Utóbbin gyakran közlekedett: sűrűn fel-feltűnt a főfolyosón – hol a főjegyzőhöz, hol a polgármesterhez igyekezve, hóna alatt precízen összefogott iratokkal, aktákkal – és a soha véget nem érő feladatokkal. 

Ingerültnek, dühösnek mégsem látta soha senki. Fegyelmezett és összeszedett volt, mint minden sportoló, szeme volt mindenre, mint minden labdajátékosnak, kitartó és megbízható volt – mint aki hét éves kora óta tempózik a medencében. 

Dolgozni, akarni, küzdeni, olykor „menteni a menthetőt”. Ez volt az ő mottója. 

S az utóbbi – most először és utoljára – nem sikerült neki.

Alábukott a medencében- és eltűnt a városháza folyosójáról. Végleg. Olyan gyorsan, hogy fel sem fogtuk, olyan hirtelen, hogy még mindig nem értjük. És nehéz leírni a mondatot: 

Szeged Megyei Jog Város Polgármesteri Hivatala saját halottjának tekinti. Temetéséről a gyászoló családdal együtt később intézkedünk.

Ajánlja cikkünket ismerőseinek!