Spiró György: Nem új a rablómentalitás

Szegedi hírek | 2018. január 7. 18:19
Spiró György, interjú
A Szegedi Nemzeti Színház művészeti főtanácsadója, a hvg.hu-nak adott interjút új könyve, a Kőbéka kapcsán. Nemcsak Kálmánkáról volt szó.

„Egy újra jobbágyosított társadalmat könnyű ellenségképpel ellátni. A babonák iránti vonzódásban talán van egy antropológiai állandó, amely átível az évezredeken. De minden új babona csak addig tart, amíg a szavazók viszonylag jól élnek. Akik Magyarországon nagyon rosszul élnek, a társadalom negyven százaléka, azok nem szavaznak, ezért is vehetik semmibe az érdekeiket. Nincs ma olyan párt, amelyik hajlandó lenne képviselni őket. A türelem akkor ér véget, amikor a szavazó népesség is rosszabbul fog élni. Ugyanígy működött a Kádár-rendszer, felszámolta a jövőt azzal, hogy felélte. A vezetők pontosan tudták, a maiak is tudják, mit tesznek és mi folyik. Nekik az a dolguk, hogy cinikusak legyenek, nekünk pedig az, hogy védekezzünk” – nyilatkozta a HVG-nek Spiró György.

Kálmánka a Kőbékából

Nagyon hasonlít a mai vagy a közeljövőbeli Magyarországra az a világ, ahol Kálmánka, Spiró György Kőbéka című „mesélyének” félkegyelmű főhőse él. Szegény, kiszolgáltatott, megfélemlített emberek lakják, csak abban más, hogy királyság van, és az ellenzék valójában a kormánypárt része, na meg ispánok vezetik a községeket. Valami tévedés folytán Kálmánka is ispán lesz néhány napig. Ezzel kezdődik el hosszú utazása téren és időn át.

A Kossuth-díjas szerző szerint valójában egyáltalán nem fordultunk keletre, mert „továbbra is a Nyugat bérmunkásai vagyunk. A nyugati cégeket semmi komoly retorzió nem érte, a Fidesz éppúgy a tenyerén hordja őket, mint a szocialisták. Nem is tehet mást.” Majd rögtön hozzáteszi: „de lassan mégis csúszunk lefelé. Távolabb kerültünk Európától, mint a reformkor óta bármikor.”

A művészeti főtanácsadó úgy látja, „rosszkor láttuk meg” a kapitalizmust: „A nyugati jóléti társadalom, amely a szovjetekkel való versenyben épp a rendszerváltáskor élte a virágkorát, megtévesztett bennünket. Ma, amikor ez a jólét a jobb nyugati helyeken is leépül, ismét olyannak látjuk a kapitalizmus arcát, mint a szüleink és a nagyszüleink.”

De az író bírálja az ellenzéket is: „Hiába beszél az ellenzék jobb oktatásról, normális egészségügyről, amíg a katasztrófa messze van, nincs mozgósító ereje. Az összeomlásig elműködgetnek a több rendszer óta bevált egyéni furfangok, a magánrendelés, a hálapénz.”

* * *

Szeged.hu – Rólunk, nekünk, velünk, értünk. Tartson velünk a Facebookon is!